az álomtörténetek ellenem szólnak,
levegővel keverem a beszédet,
- senki földjén szembesül a lélek
hogy kedvemért hűtlenkedik mennyasszonya,
és magához ragad a vágy a kábulat,
kocsmák útjain karma, – szégyenbélyeg
– talán még jót is tehet hírnevének,
Casanovás öltözetben a ragályos hálószoba.
meddő látomás ami kitörni készül,
de honnan a botrányhős kényszere
nem lehet a láz Casanova szégyene
amíg merész parázna bőre, kedvemre tapad.
bár színpadi reményem pillanatnyi
mégis az ösztönök siremléke épül,
tíz körömmel raktam össze büntetésül
virágzó mítoszokból a folyékony címszavakat.
gyarló történetem lírai plakát
– a jelszó is kikopott, fölment az ára,
szélcsendes szemérem visszatért derekára,
és elégtételt vettek az útszéli fenyvesek
