Baranyi András: Ingovány

Feltételezett életem nem mond nekem semmit. Ez a hallgatás valamiféle büntetés lenne? Más is így van ezzel? Nem tudom. Mások, mások. Mindig mások. Akármennyire is hasonlítunk, egykettőre kiderül, nyomokban sem hasonlítunk. Még a felhő látásában is mások vagyunk.
Pedig amúgy szeretjük a macskákat. Mert azok olyan varázslatos kis lények. Elbűvölő kis ragadozók. Valójában kegyetlen ragadozók, akik képesek hosszan eljátszadozni a már elkapott, de még élő, félholt egerekkel.
Talán az ember is ilyen. Vagy még rosszabb.
Mindenkinek a maga sorsa a legrosszabb. Felnézel az égre és imádkozol. Pedig az Isten nem az égben van. Hol van? Valahol biztosan van.
Szóval, megkérdeztem magamat, te meg mi a fenét keresel itt? Mikor még azt sem tudod, mi az, hogy itt. Hol van az itt?
A gombostűfejnyi kis életed úgy helyezkedik el a sok milliárd többi között, hogy szinte nincs is.
Hát akkor meg minek óbégatsz? Minek lelkizel állandóan, hogy a sors vasfoga..., meg a karma, meg egyéb marhaságok. Tiltott zóna az egész. Ne törődj semmivel! Nyúlj el kényelmesen és olvass! Hidd el, az a legjobb! Ha neked nincs kedved már írni, hát legalább olvasd el, miként sírtak-nevettek mások, máshol, sehol, valahol.
Magamról persze hallgatok. Magamnak is hallgatok. Belül, ebben nagy fénytelenségben olykor felszikrázik valami, de ahogyan jön, már el is tűnik. Feltehetően egy próbaverzió vagy. Isten kipróbált, de aztán félredobott, hibáidat nem javította ki. Más dolga is akadt, mint veled foglalkozzon. A Teremtésen még dolgoznia kell. Isten dolgozik?
Nem csak úgy... gondol egyet, és már van is minden?
Pedig némely teremtménye pont ilyen. Persze nem mindegyik. Én hiába gondolok és csettintek, lófasz sem történik. Az ember hihetetlenül naiv, balga, kis butuska, nyávogó kiscica, olykor dorombol, pedig belül egy vadállat. Olykor megeteti a gazdáját. Halott, hozott egérrel. Amit előzőleg gondosan megkínzott.
Ember vagy macska? Egyre megy. Létformák, élni akarók, győzni-akarók, mindenfélék, de legfőképpen csak nagy kérdőjel mindegyik.
El-téblábolunk a sárgolyón, miután kidobtak a Paradicsomból, és nyávogunk, ha túl meleg van, ha túl hideg van, ha... Minden ha-ért egy élet fizet.
Ingoványos talaj ez. Ha egyszer elkezdesz süllyedni, csak a csoda menthet meg. De csodák ritkán vannak, és te pont akkor nem vagy ott. Hol? Hát, ahol mások csodálkoznak. Rajtad. Hogy miért vagy ilyen. Vagy olyan. És akkor meg akarnak változtatni. A saját képükre formálni. Mert nekik úgy lenne jó. Lennél jó?
Aztán ismét magadba zuhansz. Könnyed, macskaléptekkel kiosonsz a spájzba. De nincs ott semmi. Amit te spájznak gondoltál, az a nagy semmi. És akkor ott vagy. Örökre.