Ne találjon, csak szíven, és csak angyal
kardhegye, elföldelt egek vidékén
parti hajóst, sarakból gyúrt fényt, csillag
nevén ha nem tudóját is, fogalmak
rejtjében addig-addig megidőzőt,
hegyre föl, kápolnába kanyarogjon
a szó, a mondatlan, a veszthetetlen,
ne találjon, csak pólusok mögül
a koordinátákra esketett
súgás, a mediterrán mélyűr hangja,
türkiz lépcsőkön tengerifüvek
jutalmas sétája, száraz dagályt
az eszmélet fölérezzen magáig,
húrok tudata így kiábrázoljon
arcot, zenét a tánc vége után,
a kezdetek előtt mosolynyi istent,
látod?, Krisztusra mondom, csönd leszünk.
