Kávégőz nyitja a reggelt és
száradó ruhák a körfolyosón,
buszom zsúfolásig megtelt,
légszomjam kapkod mohón.
Verítékben kutatok rést,
pánikom halkan zizeg,
toporogva táncolok benne,
megszökni, hogyan, és minek.
Légbalett – szmogtól belőtt
a nappal párakészlete,
parkba zárt a madarak röpte,
táj nincs, csak részlete.
Fények közé ül az árnyék –
betonpadok között,
okostelefonba süllyedt a játék,
a gyerekség elszökött.
Fáradtság bóbiskol vállamon –
súlya törmelék tömbház udvarán,
penészgomba dísze a lépcsőháznak,
a téré, holdfényes utcalány.
Az este függönye leereszkedett,
holnap talán jobb lesz a mánál,
az ablakon túl némán merengő
csillagok. Kis, gyári lámpák.
