1. rész
Az Ashtanga jóga rendszer első lépcsőfoka a jama, vagyis a tiltások, tilalmak csoportja. Az ahimsza a legelső elv, amelyet rendkívül fontos megérteni, ahhoz, hogy tovább lehessen lépni a többi fokra, fokozatra. Valamint a tudat tágulás és a tudat tisztítás mélyebb rétegeit, szintjeit megismerni enélkül szinte lehetetlen. Természetesen mindegyik elv összefüggésben van egymással, egymásra épül, azonban én azt látom, ez alapozza meg az összes többit, nem hiába került elsőnek.
Ez nem pusztán a „ne ölj”, hanem egy sokkal mélyebb tartalmat hordoz magában, a nem-ártás többek között ugyanis a gondolati, szóbeli és tettleges cselekvésre is vonatkozik. Nem ártani semmilyen élőlénynek, ez mindent elmond: a trágár, csúnya beszédet, a gondolati erőszakot, a testi bántást, a kéjvágyat is magába foglalja, azaz egy átfogó és mindenre igaznak mondható nem-ártásról van szó. Ám ezenfelül kiterjed: a kizsákmányolásra, a lopásra, a csalásra, a hazugságra, bármire, amivel ártunk bármelyik élőlénynek, beleértve magunkat is természetesen. Ha ezt átgondoljuk, akkor nem is olyan könnyű ezt az elvet élni, és akkor hol marad a jóga többi művelete, hiszen ez az egyik alapilére a következő folyamatoknak. A célja ennek: a tudat megtisztítása, a karmától való mentesség, megszabadulás, hiszen, amíg az ahimsza minőségét nem tudjuk élni, addig folyamatosan lesúlyoznak a karmikus visszahatások az anyagi síkra és a megszabadulás ilyen módon nem történhet meg.
Amikor megszületik bennünk az a bizonyosság, hogy mindenért felelünk és mindennek meg van a visszahatása, akkor már azonnal érthetővé válik ez az elv és talán nem fog kicsinyességnek tűnni az sem, hogy miért nem menő vagy divatos csúnyán beszélni.
2. rész
Ebben gyökerezik, ez a valódi, szellemi-lelki alapja a vegetáriánus és a vegán életszemléletnek, amit sokan elfelejtettek, evégett, sajnálatos módon olyan dolgokat is belemagyaráztak a saját elméletükbe, amelyek eredetileg nem is férnek össze a szellemi úton való járással, mondják például, hogy de hát az alkohol vagy a kávé is vegán vagy vegetáriánus, és sorolhatnám tovább. Ezen elméletek egytől egyig a hamis én(az ego) önigazolásra, illetve a tudatlanság és szenvedély kötőerejével megláncolt, mélyen illúzióban levő tudatnak a termékei, semmi köze a szellemiséghez!!!
Ez nem csak a táplálkozásról, egészségmegőrzésről szól, hogy ne legyünk betegek, sem nem a divatról, hanem a nem-ártás tudatos gyakorlati megvalósításáról szól.
Az étel és az ital formálja a tudatot, hatással van rá, a húsfogyasztás erőszak a lélekkel szemben, tehát a hús tudatzavart okoz. Az együttérzést gyengíti, hiszen az ölés és kizsákmányolás az élet ellen van és egyfajta eltávolodás az eredeti természetünktől.
Néhány jógikus irányzatban a vegánságot követik, ami manapság indokolt is, hiszen a nagyipari tej és tojás ipar teljes mértékben a kizsákmányolásra épül, tehát megint csak nem az ahimsza elve szerint történik. Nyilván nem csak a nagyiparról van szó, ha kizsákmányolás, akkor az ártás, erőszak, elnyomás, egyszóval nem támogatja a keresőt a tisztulásban.
3. rész
Ritkán gondolunk arra, hogy amit az isteni önvalónk ellen vétünk az is erőszak. Az önmarcangolás, az önromboló életmód, az önsajnálat, az áldozatszerep, valamint az önámítás ugyancsak az ahimsza alapelvével ellentétes. Legtöbbször más élőlényekre gondolunk, azonban az önmagunk ellen elkövetett erőszak is erőszak. Ekképpen tehát, akár ha csak gondolati szinten is, ha magunkban valaki iránt neheztelünk vagy elküldjük melegebb éghajlatra, mindennek elhordjuk is igaz az, hogy ez nem az ahimsza szerinti helyes alapállás. Megszoktuk, hogy a kimondott szónak és a tettnek van súlya, következménye, ellenben arról van szó, miképpen a gondolatoknak, érzéseknek is pont annyira erős teremtő ereje van, mint a kimondott szónak vagy tettnek, ám a leglényegesebb, hogy, amiért nem mondjuk ki, nem fejezzük ki kifele attól a karmikus visszahatás érvényes lesz ránk! Az ember azt hiszi eltitkolhat bármit is, elmenekülhet, ha nem derül ki, azaz, hogyha nem mondja ki, magában őrzi, csakhogy semmi sem megőrizhető, semmi sem elrejthető, mivel a következmény a visszahatásban megfog mutatkozni.
Ez az elv másrészről minden létezőnek a tiszteletéről is szól. Tisztelni a mindenben megnyilvánuló isteni természetet, minőséget. A meghajlás és leborulás ennek a jelképe, hogy nem vagyok felsőbbrendű semmi és senki fölött, ezért más életével sem rendelkezem, de voltaképpen a magaméval sem. És a tisztelet erről szól: nem bántani, mert a tisztelet a tudatosság azon lépcsőfoka, ahol az ember megérti, miképpen mindenben ugyanaz az az egy Én jelenik meg, ezért, ha mást bántok, magamat bántom, ha másnak ártok, magamnak ártok, ennek megértésére van a hatás-visszahatás törvénye.
A hamis énből(az egóból) által végrehajtott cselekedet minduntalan szembe megy ezzel az elvvel, mert amikor ebből cselekszünk az folyton-folyvást más és igazi önvalónk kárára, kizsákmányolására történik. Vagyis az ahimsza megértése és élése mérhetetlenül fogja az egó rétegeit bontogatni a kezdetektől fogva, beindítva és előkészítve a további folyamatokat.
4. rész
Néhány példát szeretnék most ismertetni és összefüggésbe hozni az ahimasza elvvel más hagyományok erkölcsi és etikai szabályaiból, rendszereiből. Ugyanis azt fontos megjegyeznünk, hogy akárhol is életk az emberek, és más-más úton közelítették meg az Istent, azonban közös elveket tartottak fontosnak bárhol a világon.
Ekképpen az ahimsza elvnek megfeleltethető, a „Ne ölj!” a parancsolat a zsidó és keresztény vallásból.
A buddhizmusban Buddha beszél ugyanerről, csak többféleképpen fogalmazza meg, de lényege ugyanez, ne ártsunk, és ennek alapján két fontos erényt említ, a szeretetet (metta) és az együttérzést (karuna).
Az iszlámban sem egy szóval határozzák meg, hanem különböző elvek utalnak erre, mint például a rahma (együttérzés, irgalom), adl (igazságosság) és a ihsan (jócselekedetek).
A konfuciánus etika az emberiesség (ren) és az erkölcsöt tartja rendkívül fontosnak. Tehát mások bántása ellentétes az etikával, így egyértelműen következik a nem-ártás elve ebből.
A Pitagoreusok vegetáriánusak voltak, mert hitték ugyanezt az elvet, hogy az erőszak és másoknak okozott szenvedés karmikus visszahatással jár.
A Taoizmusban a wu-wei elv, melynek jelentése nem-cselekvés. Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kell csinálni, hanem azt, hogy minden tetted legyen összhangban a Tao-val. Békében és erőszakmentesen legyen bármilyen cselekvés véghez víve.
Noha nem mindenhol egyértelműen van kijelentve az erőszakmentesség elve, azonban utalást tesznek rá. Minden esetben arra kell gondoljunk, hogy ez nem csak testi szintű ártást, hanem lelki és szellemi ártást is jelent. És az senkit se tévesszen meg, hogy a kereszténységben megengedett az alkohol vagy a hús fogyasztás, mert az egyház utáni Biblia és vallásos dogmarendszer nem ugyanazokat a tiszta elvet követik, mint a ősi hagyomány. Még a jézusi tanításokat sem tartják be. Az iszlámban is hasonló a helyzet, bár sokkalta inkább hangsúlyozzák, hogy a szenvedést minél inkább csökkenteni kell, ráadásul az alkohol és a szerencsejáték tiltott. A vallások már nem pont ugyanazt a tiszta metafizikát követik, amelyből a vallások kialakultak, tehát a vallásokat nem feltétlenül lehet már száz százalékig alapul venni, ellenben némi foszlány fennmaradt bennük az eredeti hagyományukból, amelyek alapján lehet tájékozódni, következtetni.
5. rész
Az ahimsza elvét fokozatosan is meglehet valósítani, az ember megérti, de még nem tudja csinálni. Sokan azt hiszik nincs választásuk. Nem tudnak másképpen táplálkozni, más magatartás formát felvenni. De nagyon sokan az élvezetük miatt kötődnek, az ételek, italok íze, állaga, formája elhomályosítsa a tudatot és kötöttséget eredményez. A rendkívül nagyra duzzadt ego, hamis énképzet viszi az embert és gúzsba köti, nem ő irányít, csak azt hiszi! Hiszen minden egyes olyan étel, amelyhez erőszak tapad még erősebbé teszi a önzőséget és a szenvedést a világban! Az ember csak magára gondol: „Én élvezzek”, „Én elégítsem ki a vágyaimat", „Nekem legyen jó", „Én, én, én... ", és a szenvedéshez vérfagyasztó valóság társul, az ember élvezni akar és az önzőség démonikussá teszi. Ezen a ponton már nincs emberi méltóság. Az élvezeti vágy (káma), hogy „Én majd boldog leszek, ha elfogyasztom, átélem, megszerzem", mások szenvedésébe kerül, halálába, és ehhez sokszor társul manipuláció, zsarolás, mások eltiprása, ami az együttérzés elnyomásához vezet.
Az erőszak egyenes út a szenvedéshez. Minél több az erőszak, annál több a szenvedés. Az ahimszába beletartozik mások tisztelet és az együttérzés minden szenvedő lény iránt. És mit csinál az önzőség? Teljesen hidegen hagyja, kizárja mások szenvedését és tiszteletét. Az ahimsza elv viszont az ego meghaladását szorgalmazza, azt hogy ne legyünk abban az illúzióban, hogy mi különálló, elszigetelt lények vagyunk másoktól, nem vagyunk felsőbbrendűek, sem egyéniek, akiknek bármi kiváltság kijárna.
Látni kell. Ez a legfontosabb, honnan jön a vágy. Ez a leglényegesebb dolog, az ahimsza nem egy döntés, hanem a tiszta tudati minőségnek a következménye. Amikor elérünk oda, hogy minden lényt egyként látunk és úgy érezzük, hogy ha neki ártok, magamnak ártok, mert az negatív visszahatásként, kötöttségként hat rám.
A három legfontosabb része, amit itt meg kell jegyezni összegzésképpen.
1. Nem ártok más élőlényeknek, sem szóval, sem gondolattal, sem tettel.
Minden gondolatban kezdődik, az elme hullámzásaiból (citta-vrtti) fakad. A belső erőszak, amit kifele nem mutatunk, azonban minél többet pörgetjük a tudatunkban annál inkább megerősödik. Ha itt elindul az erőszak, akkor előbb-utóbb szóban és tettben is megfog jelenni.
A beszéd, a kimondott szó karma teremtő hatással bír, mert lenyomatot képez mások tudatában és visszahat a saját elménkre, ily módon a csúnya beszéd, bármilyen módon és formán történjen is nem hasznos a tudati fejlődésre, sem nem az erőszak csökkentésére.
Ha mások szenvedése közömbös számunkra, ha nem vállalunk felelősséget, ahol kellene, ha az önzőségünk erősebb és azt mások elé helyezzük, mások kárára, akkor ez a tettekben megnyilvánuló ártásnak a formái.
2. Tisztelet és együttérzés minden létező iránt
A jóga azt mondja, hogy minden létező ugyanabból a Tudatból származik. Tehát mindenkiben ugyanaz az isteni önvaló ölt testet, ezt tisztelem minden létezőben.
Az együttérzés nem érzelgősség, hanem lételméleti megállapítás. Ebből adódóan minden szenvedés egyenlő az én szenvedésemmel. Minden bántás, amit másokkal teszek, magammal teszem. Az erőszak és az ártás elkövetése az elszakadás másoktól, a többi létezőtől, az Univerzumtól. Az együttérzés nem az igazság feladását jelenti, hanem tisztánlátást. Nem a törvényesség elkenését, hanem a határok tisztává válást jelenti.
3. A tetteink következménye, a karma
Vagyis minden gondolatunk, szavunk, tettünk visszahatással van ránk. Szokássá válnak, kötnek és kényszeresen meghatározzák az életünket, a tapasztalásunkat. Következtetésképpen, egy erőszakban élő tudat erőszakos világot fog tapasztalni. Akiben a tisztaság és az együttérzés uralkodik, az egy tisztább világot fog tapasztalni.
Az ahimsza, ahogy a többi jama és nijama elv is a tudat megtisztítását, az egon, a hamis énazonosulásokon való felülemelkedést, illetve az elkülönülés illúzióját (anava málá) hivatott felszámolni.
