génjeim újszülött ördöge vagyok
a piros percek lemondanak rólam
és mozaik-tükörben nézegetem magam
ahol bérence vagyok a féligaznak
- mert a másik felét kitagadtam
nincs egymáshoz divatos szavunk
csak jajszóval kapaszkodom a semmibe
mint érdemes költőhöz a siratódal
ahol erőre kapnak a pedáns jóslatok
- lélegzetem Pannon udvarában
ahol született a falusi szegénység
szép zaklatott perceim összeforrnak
- jómódban az ezüstlombok alatt
ahol szemem a küszöbön átragyog
mert génjeim újszülött ördöge vagyok
ahol piros percek kevertek a bajba
de lesz-e egy udvar mely örökre befogad
a létezés ködös állomásain
