Az óramutatók összeértek
és szellemként kongott a nagyharang,
csupán árny-szél szaladt át a téren,
míg vacogva álltam ott egymagam,
mint aki a holddal szövetkezett
– a magány dohányzó barátnője,
de ekkor átölelt hangtalanul
a frissen szabadult lelkek hője.
Velük szemezve, nem futottam el:
bennem felszakadt valami ősi,
fényezüst tócsában tanultam meg
az álomszemű szférához nőni.
