Megvívtad az összes harcodat.
A kezed úgy kulcsol, szinte él!
Púderrel havazták arcodat.
Testedet tépte a szikeél.
Mától már vége a küzdésnek,
nem lesz több kínzó gond, fájdalom.
Hordozzák tovább, kik túlélnek!
Mi visszahoz, nincs földi hatalom.
Nem merengsz többé már bántó szón.
Haragvó főnök, rossz gyerek,
itt állnak mindnyájan, bűnbánón.
Némelyikük, lám, pityereg.
Ajkadról a lélek párolog,
viszi magával a lét szagát.
Nélküled dübörgő városok
Nyögik a Földnek négy évszakát.
Úristen, vagy csak Űristen?
Vannak ott angyalok, kerubok?
Nekünk a ködlepel idelenn.
A választ csak egyedül te tudod.
…és ti, kik pancsoltok a létben,
jelzőfényt kutatva sötétben,
éljetek át minden napot,
mint könyvbe kötözött pár lapot,
nem tudni, melyik az utolsó,
miről szól majd az utószó?
