A szerző saját fotója
Már vakít a papír
s dadog a betű-
tekervényeim fészkében
kihűlt a derű.
A tükör haszna,
ékek és mezek,
foszlanak lassan
koponya-neszek.
Néha egy füsttestű daru
puha suhanása,
mint ablakra pára
csapódik lapomra.
Ilyenkor kényszer
markában vergődöm
s a rögtönzött közön,
újfent kiütközöm.
