Lantos Tímea: Kép a vitrinen

Évek telnek, nem változom mégsem:

feladok járatlanért, járt utat,

és nem riaszt, ha zsákutcában végzem,

mert csak úgy ér el a bódulat,

ha vérem fémjeit aranyra váltja

az új-hozta izgalmak alkímiája.