kétféle a szent jövőnk
egyik a könnyé
másik a meg nem értett könyveké
műrímek szólnak bántanak esztelenek
elénk vetik őket királycsinálók foghegyen
hamisfényben csak az enyészet terem
te érzéketlen kegyelem honnét mikor bújsz elő
kereszt-kenyerem eszem nesztelen
rút repesz keretben lobogó lenge papír-szívem
trapéz szerelem – megbélyegzetten kitárulkozom
én-időm tüdő-tükröm drága kerítésem egy vagyok magam s régi hitem
inas kezem az ősapáké
eperajkú opál-tiszta asszonyokra gondolok részidőben
csak szólok én bárgyú hím hozzátok beszélek néha
ó ti pislákoló tüzes báb-álmok – vigyázzatok éhes istenek intenek
egy közületek ha megértene bár ha tépne rabláncot
ölébe ha venne s nem szórna rám többé átkot
fejembe ha belenézne
