Kicsit olyan vagyok, mint a távoli ég,
az elhagyatott évek örökös tájai,
mint minden földdarab, min ember élt,
s melyen holnap egy újabb fog állani.
Kicsit olyan vagyok, mint az örökölt múlt,
ódon emlékek zagyva vágyai,
mint fájdalmukban sóhajtva térdre hullt
katonák elterült árnyai.
Kicsit olyan vagyok, mint a mogorva Isten,
mint a földből formált haragos csőcselék.
Kicsit olyan vagyok, mint mindenki itt lenn,
s mint senki más, egy újabb törmelék.
