ne bízz semmit az egyhangú időre
amíg szavakba zuhan tekintetem
- de keserű a bizarr felismerés
jelbeszédem apró kétforintos verem
ahol egymást pénzelik az ellentétek
egyik sem több csak várakozás
felforgatom a ritka univerzumot
ahogy költői tempóban cselekedni szokás
az időben lehetsz többször egyszeri
iránytűm és rímbezárt börtönöm
bíbor naplementét próbál teremteni
apró részecskékből a gyúlékony vérkörön
de a gondolat vére holnapra felszárad
csipetnyi öröm állíthat emlékművet
- az idő angyala mi mást kívánhat
főszerepben - a sorok közé ültess nagy betűket
és folytathatnám amíg az idő megtelik
balszerencse integet - homlokán semmi
új arcot növesztek a holdfényben reggelig
és elkezdek a fapados idővel dideregni
