Képmásodra teremtettél,
hasonlóvá hozzád.
Direkt rajtam felejtettél
szívet, lelket, formát.
Hogyan tudnék mindezekkel
elszámolni egyszer?
Bocsásd meg, hogy mindenemmel
hűtlen voltam, ember.
Más kép ez már, baljós éden,
kívül-belül éget.
Bemocskolta minden léptem
ezt a tükörképet.
Nem vagyok én önmagamtól
semmi jóra képes.
Hamisított másolattól
a szándék is véges.
Így sem bántasz – jó vagy ebben,
fel nem fogja elmém.
Úgy elbújnék szégyenemben,
magam meg se lelném.
Pokolból is kimentenél
kegyelmeddel engem.
Megtalálod, mit szeretsz még
egyáltalán bennem.
