Már nem sejtés
még nem érzés,
mint ahogy a távolba révedt
nosztalgia sem szép
egymagában,
hanem inkább
a perc frakciója,
amikor toll kontúrozza,
alakot szobroz köréje
a fehér lapon
és címet ír föléje-
amikor megdobban
benne a felismerés:
Ő az,
a soha meg nem mutatkozott,
de mégis ismerős
benső totemállat.
