Anyagformáló isteni képzelet...,
hanyatló bolygómon nincs több lélek.
Galaxist álmodtam amőba méretekben,
hogy elvihessem messzire zsebemben...
Kiszórom portól fuldokló asztalomra,
eltévedve, mint érmék keresik a világ peremét.
Űrbe hullva rábízom a gravitációra,
Földet érve felveszem Tejútrendszerét.
Megvizsgálom sérüléseket keresve
- kihalt benne minden élet,
Most egy üveggolyóba zárt sivatag,
adok neki vizet, a vízzel, meg irgalmat.
Egy saját készítés, egy terv
- most lelkeket teremtek.
Testeket még nem enged!
- Ahhoz a szív egy hiányzó tünet.
