Kezeim közé rejtve arcomat
néztem a lángot
mi reményt vár
mert hirdetett
láttam én égni is
az egész világot
hiába bámultam a tüzet
tudtam az is eltűnik
s mi lesz velünk
csak addig van Istenünk
míg gyertya lobogásában ég
hol lesz a menedék
mikor jön el végül
az ígért megváltás
kinek a szívén lobban el
ki megy a mennybe
és ki vezekel
ezer kérdés vár választ
a sötétben
két táncoló kis fényt nézve
ünnepelünk
lelket készítünk a befogadásra
hitetlen is vágyik a Messiásra
tudom is én miért
ilyenkor valahogy más a szép
a külső vibráló csillogás helyett
egy vacak lángban keresünk hitet
mert boldogtalanok vagyunk
itt e földön lelki szegények
kecsegtetnek az ígért esélyek
nem akarunk várni hiába
legyen fényesség
legyen teljesség
harmatozzon
izzadjon viaszt
de nyíljék nekünk
a remény virága!
