új hitek vágtatnak felém, de nem várom,
évek ünnepeit túl ezer határon
nem hordják már felém szelei a végnek,
mert hegyeim csúcsán őrtüzeim égnek
bevilágítják a lélek éjszakáját,
bár daluk testemen járatot nem váj át,
de mégis megmozdít néhány követ bennem,
nem lakozom tovább az ordító csendben
inkább megindulok új hitek nyomában
és bár lassan térdig kopik le a lábam,
de egyszer elérek mindent, mit akartam
álmok színházának ajtait kitárom,
kicsinységem így lesz úr a nagyvilágon,
így élek szelektől és daloktól martan
