Van, ami látható,
van, ami belül él.
A szem a formák között jár,
fény ül a tárgyakon,
körvonal születik,
és minden a helyére simul.
Belül közben mozdul valami,
név nélkül, csendben.
Egy érzés, amelynek súlya van,
mégsem fogható meg.
A kimondott szó csak jel,
felszínre húzott vonal,
alatta ott marad
mindaz, ami igaz.
Egy tekintet tovább ér,
mint amit látni lehet,
egy jelenlét többet mond,
mint amit hallani lehet.
A látható rendet ad,
a láthatatlan tartalmat.
Ami fontos,
ritkán kér alakot,
csak áthalad rajtunk,
és nyomot hagy.
