A festészet viszonylag későn, de nagyon intenzíven jelent meg az életemben. A folyamat nem fokozatos építkezésként történt, inkább egy hirtelen, erős belső felismerésként, amely rövid idő alatt teljesen átrendezte az alkotói figyelmemet. Negyvenhét évesen kezdtem el festeni, és rövid kísérletezés után meglepően gyorsan kialakult egy saját vizuális nyelv és technikai működésmód.
A képek ebben az időszakban folyamatosan érkeztek. Nem volt bennük keresés vagy erőlködés, inkább egy természetes kiáramlás. Festés közben sokszor megszűnik az időérzék, így ez nem egy tudatosan végigvitt tevékenység, inkább állapotként van jelen.
Korábban hosszú éveken át fotóztam, főleg fekete-fehér tájakat és urbánus helyzeteket. Ez később háttérbe szorult a családi és munkahelyi feladatok mellett. A fotózás helyén egyfajta alkotói hiány maradt, amely később a festészet felé fordította a figyelmemet.
A technikai megközelítés is viszonylag gyorsan letisztult. Akrillal dolgozom, többnyire farostlemezen. A gyors száradás és a rétegek egymásra épülése ad ritmust folyamatnak, a festőkés használata pedig közvetlenebb és erőteljesebb mozdulatokat tesz lehetővé. A festés számomra nem a pontos leképezésről szól, inkább egy atmoszféra megfogalmazásáról.
Az elmúlt tizennyolc évben a tradicionális himalájai jóga tanításai is meghatározó szerepet kaptak az életemben. A belső figyelem gyakorlása, az önmegfigyelés és a csenddel való kapcsolat természetes módon épült be az alkotás folyamatába is.
Az elmúlt időszakban két, a festményeimhez kapcsolódó kötet is megjelent:
Ez a gondolat pontosan közel áll ahhoz a tapasztalathoz, amely a festés során gyakran megjelenik. A képek egy belső folyamat lenyomatai, ahol a figyelem elmélyül, a külső világ háttérbe húzódik, és egy nehezebben megragadható réteg is láthatóvá válik.
A köd ölelése
Átjáró
Hajnal előtt
Életfa
Telihold táj
Túlvonal
