(a Sárgaház folyosója c. naplójegyzék margójáról)
minden öregember halálával
egy nagy könyvtár vész el
ki tudja hová tűnik
az ember a könyv
mikor a földre írt vérrel könnyel
története énekkel tűzben
pírban szégyenben kínnal
vagy büszkeséggel
él rajongva szenved
szeretve gyűlöl
születik aztán hal
elismer
megtagadva
szívet tudatot
vesékbe lát
anyagot
hasít
mégis ég
ha az égbe
imákkal ér fel.
