Kirángatott az ablakon a szél,
százkarú kis szörnyek a bodzafák.
Képzelem? Érthetetlen hang beszél,
a villamosmoraj szavába vág.
Fehér bokor sziszeg a fák között,
ázik rajta egy néma, kék madár -
zúzmarás fagykabátba öltözött,
pedig mellkasán átkopog a nyár.
Az ablakomból egy szellem figyel.
Halottak kelnek át a kék folyón.
Szakadt gyerek az isten, így fut el,
szivarszagú kabátban, álmodón.
Ma csontjaimba költözött a szél.
Fejemben morajlanak álmai.
A fogsorom kopott virágfüzér,
hív a hang, de nem tudok játszani.
