lehetne halálos miközben
alszik a város nem kell félni
lehet remélni, valahogy
el kell érni, hogy a kezem
ne remegjen a lelkem
ne álmodjon igazi vérben úszva
dobogó szívemet kézben tartva
jelen lenni megünnepelni, hogy
minden hiába mindennek
megvan az ára a szív
nem fizetség pedig
szinte kézzelfogható a jövő
nem jósolható vár még
a ma reménye egy biztos majd a
ráncos kezem megfogja a Tiédet
a szavak ereje nem ad meleget
engedd, hogy ringassalak engedd
magadnak, hogy ringass
súlytalan könnyedségben, hogy
megtörténjen adjunk szabadságot
a léleknek aztán reggelre
legyen újra minden jelen érezzük
kicsit többek lettünk itt
legbelül minden más
elmerül talán
szavakat adunk neki talán nem
minden pillanat egyetlen
elfelejtett meséket ölelünk
minden álmatlan éjszakán
a szívünk nagyon dobog
hazaérünk e időben vagy csak
félünk rendületlenül, hogy
nem vár semmi nincs értelme
odamenni átgondolva már
nem is sietünk annyira
kéz borul a vállra már
egyikünk sem árva
