nincs szem se fül se orr se nyelv se test
nincs elme hang alak se szag se íz
szív szútra
megjelöl újra és újra felsüti a bélyeget
nehogy elvétsük egymást kiválasztottak
ha eljön az idő
hisz minden világon kívül esik az a
meg nem nevezett felület ami van
tagadhatatlan
az egyedi jegyekből semmi se marad
ismerős bizonytalan a sokadik érzék
nincs kapaszkodó
úgy kell felismerni bármilyen alakban
hogy ne maradjon szemernyi kétség
a tévedés újra öl
tapogatózni idegen sötét szobában
körbe-körbe félvakon egészen süketen
rettenet a nem-tudás
a képzelet hiába játszik és a hit szilárd
bizonyságot követel az elme de mást
nagyon nem tehet
mint hátradől és bízik remél hisz akar
hátha sikerül átmenteni a lényeget
és imádkozik
mantrák a teljes tökéletességért
a tökéletes teljesség imamalmai
őrölnek s jelölnek egyre
nincs szem se fül se orr se nyelv se test
nincs elme hang alak se szag se íz
szív szútra
