Gősi Ferenc fotója
Ladányi Mihály megrendítő verse jutott eszembe a lassan két éve tartó búcsúzás során, amikor rádöbbentem: fél évszázad boldog, közös élet is kevés volt ahhoz, hogy a legfontosabbakat kimondjuk... Talán élethosszig tanulnunk kell a Most-pillanatok jelentőségét. Azt, hogy minden Most van!
„Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt
ismerem általad.”
(Ladányi Mihály: Huszonhat sor a szerelemre)
Gősi Vali: Majd elalszunk ölén
hasztalan hittem
hogy megtanultunk élni
szeretni odaadással
mára mégis gyengülő akarással
hagyjuk a dolgokat
csak úgy kívülünk történni
kétségek közt szendergünk
végtelen álomtalan éjeken
nézzük egymást szótlanul
két megfáradt idegen
és másnap újra elmarad a válasz
csöndjeink mögött néha vád lapít
hogy nem vágyunk már együtt
a hajnali kertbe
emlékeinken ott halványlik
egy sápadt naplemente
szívünkben csak fásultság lakik
míg végérvényes lesz a csend-idő
mely ellép velünk nagy-hirtelen
és ringat
becéz
míg elalszunk ölén
