És eljöve Kr.u. 33. évben, niszan hónapja, annak 15. napja,
pénteknek vala reggelbéli órája:
e koron sötétlő tömeg jöve, mint ama hegy eggyé lenne,
és kiáltá mind: „Feszítsd őt meg!”
pénteknek vala reggelbéli órája:
e koron sötétlő tömeg jöve, mint ama hegy eggyé lenne,
és kiáltá mind: „Feszítsd őt meg!”
De lőn közbülük egy, ki néma vala,
egy tövis-koronájú fej,
de ő néki, néma szava több vala mindenektől,
de ő néki, néma szava több vala mindenektől,
mert Ő szava, az Íge vala maga.
Akkor szél fújá rá Golgothának porára,
és kővek heverének szertefelé,
már áll vala a kereszt magánya, és vala csak ő és az ő árnyéka.
Keresztje fel, az ég fele tekint,
már áll vala a kereszt magánya, és vala csak ő és az ő árnyéka.
Keresztje fel, az ég fele tekint,
bárdolatlan oszlopja térdéig vala kőves gödrébe,
és még tiszta vala ő fájának törzse, a hogy tiszta vala a kereszt,
de fájának erei reszketének, szörnyűt sejtének,
mert vesztő helyévé lesz ő valamelyen lelkínek.
És vala a keresztnek egy imája, annak égbe szálló fohásza:
- Uram, vágyok vissza akácia lombos erdőjébe,
napnak fényébe, ázó esőjébe,
el innen békíbe, mert szörnyű leszen,
mit én nékem ma, meg köll tennem-.
És el jöve péntek napjának 9. órája:
- lelkembe hasít, a hogy átüté fám ereit szegnek vasa,
kalapácsnak vala tompa moraja,
és csak egy alig sóhajtás száll vala, föl a mennybe-.
Mellettem vala két latrok a kereszten,
valák testvér fáim e keresztek.
És vala a múló idő, dél forduló után 3. óra:
mely kor Elvégeztetett.
És kereszt fohásza száll vala a megnyíló mennybe:
- Uram, Te fényesen ott fenn,
És kereszt fohásza száll vala a megnyíló mennybe:
- Uram, Te fényesen ott fenn,
most Te angyalaid Fiadra szállanak,
és lelkít mostan hozzád vivék,
kérlek, vivék én lelkimet is,
mert szétfeszíté a bűntudatom itt lenn-.
És áll a kereszt magánya, már üres vala oszlop fája,
de valák vér csíkok alvadva rája.
