Morajlás dallammá szelídül.
A fénylő fonál sok-sok világot sző.
Minden csillogás hangért kiált.
Talán a rejtély maga a kulcs.
A megfejtéshez nem szükséges rátalálni.
A csend egyszerűen jelenlévővé válik.
Ahhoz, hogy a csend megélhető legyen, először a külső zajokat érdemes elcsendesíteni. Az utca moraja, az ajtók csukódása, a tányérok csörömpölése, a zene, a folyamatos értesítések mind-mind akadályozzák a belső elcsendesedést. Csak ha a külvilág elcsitul, nyílik lehetőség a belső csend megtapasztalására.
A belső csend nem a gondolatok hiánya. Inkább a figyelem más irányba fordítása. A fejben ilyenkor minden folyamatosan mozog: érzések, gondolatok, emlékek jelennek meg, majd halványulnak el. A düh, a csalódás, a félelem vagy az irigység pillanatai a belső tér színei és hangjai. Megfigyelésük lehetőséget kínál a megértésre és az elfogadásra. Ezek a jelenségek múlandók, és nem határozzák meg a változatlan, figyelő tudatot, amely mindezt befogadja.
A csend a figyelem gyakorlata. A belső események megfigyelése, a jelen pillanat tiszta átélése. Mintha a tudat egy vetítőgép lenne, amely a filmtekercset játssza. A képkockák külön-külön mozdulatlanok, ám egymás után haladva a folyamatos változás érzését keltik. Minden pillanat új lehetőség a figyelésre, az elengedésre és a belső egyensúly megtapasztalására.
Ahogy a figyelem mélyül, a belső tapasztalatok között finom, áttetsző alakzatok jelenhetnek meg. Szinte geometriai és légies formákként tárulnak fel. Ekkor a tudatban megjelenik a belső derű, a szeretet, a harmónia és az elmélyültség érzése. A gondolatok és képek elcsendesednek, a lélek folyama lassú, derűs mozgássá válik, amely végül a tágabb, harmonikus rend felé vezet.
A csend alkalmazása tehát nem a semmittevés művészete. Inkább a figyelem és a megfigyelés gyakorlata. Megmutatja, hogy a belső világ változó jelenségei - legyenek azok érzelmek, gondolatok vagy képi élmények - múlandó vendégek. A figyelő tudat azonban mindig jelen van, változatlan. Ebben a térben megtapasztalható a belső szabadság, a derű és a megengedő jelenlét - a csendben rejlő erő, amely bármikor elérhető.
