A jegyek már ott voltak
a zsebemben
s a vastag pulóveremet
viseltem,
arra az eshetőségre,
ha netán
a beígért mézes
kánaán
nem lenne olyan, mint az
a vallomás.
Mint pihenő
kutyák,
feküdtek battyúink
lábainknál,
mikor hirtelen furcsén
néztél rám -
egy fontos iratról
motyogtál
valamit s gyorsan
elrohantál.
A vonatunk kicsit
késett
s a kalauz hosszasan
nézett,
mert két jeggyel
utaztam -
ma is sajnálom, hogy nem
fotóztam
le a hátadat.
