a semmibe ragadva
útrakelni mègis
a napot követve
pedig tudom
cserben hagy
akkor a hold
valaki csak átkarol
leül mellém nèmán
nem mozdul
csak nèz abban
a mindent
beborító csendben
egyszer csak
megszűnik a fèlelem
kèt kezem
összebújik
az ujjakkal szorosan
eltűnik a remegèse
valaki szavak nélkül
meg is szólal
ne menj messze
jó helyen vagy
az elferdített jelenben
