És maradtak azok az esték
miket sohasem akartam.
Miket sebekké vakartam
mik nem akartak engem.
S itt hagyták rám az eget,
csillagtalan,
komor magányában,
akár mint éhező
egy szakadt kabátban,
lelkem fél és remeg.
Itt maradtam
e roppant sötétben,
itt zuhanok semmiből
a semmibe.
Hangtalan sikítok
mint haldokló szokott
mikor megáll,
elszorul a szíve.
