Hogy ki vagyok,
nem kérdés többé.
Részemről ennyi.
Pontosítok.
Kijelentem
a Keresés végét.
De ne hidd,
hogy elértem
a Teljes Megértést
– pontosan –
megértettem,
hogy a végtelenben
végső válaszokat keresni
a végtelenségig tartana,
s ez (részben) értelmetlen.
Megértettem, hogy nem
érthetek meg mindent.
Sem részben sem egészen.
Mert az egész is csak része
egy nagyobb egésznek.
Képzeld csak el: te, X.Y.,
a téridőtengely egy pontja,
vagy-is része, Önvalóként
egyszerre egész is-vagy.
De Isten még az Önvalón
is túl van, s vajon tudja-e,
hogy ő is-te(n)ként létezik?
S ha a végtelent csak
a végtelen összes pontja
együtt képes megér(in)teni?
Mi ehhez képest
egy pont nézőpontja?
Mint i-n az ékezet?
Feltevés
vagy-is
kilátás
vagy-is
beteljesülés?
Vagy-is-te(n).
