számtalan kozmikus vers
melyben az emlék kedvemre világol
de van akinek nem fontos
a hangzás - csak a félkész siker
melyben gesztusként érkezem hozzád
és talán a halálban kaphatsz szót
- ahol felébreszt a szerelem
ahol hozzád bújnak a perverz lámpatestek
ahol tiszta múltat rejteget a föld
mert csak veled gyűlöltem és szerettem
megkövült hitem végleg elveszett
de „töményebb lettem és igazibb”
s a kozmikus szóközön átkiabálnék
múltidőben egy költeményt
amíg énekeim porrá zúzza
a vadonból kiátkozott magány
