Azt ígérted, hogy majd visszajössz,
mint tolvaj sötétkék éjjelen,
ítélni élőket, s holtakat.
Én nem akartam, de rám ragadt
a bárgyú, hitetlen félelem:
nem lesz rá ikon, ok, like vagy kösz.
Meg tudok-e állni védtelen
gyermeki szívvel majd előtted,
szertelenül offline, face to face?
Lehetnék az, ki mindenre kész,
hiszen összes bűnöm lelőtted
előre, váratlan s véresen.
Ezeregy hibát elkövettem,
napjaim űzött vadként éltem,
s mindig gyenge voltam a jóra.
Sosem szálltam fel a hajóra
(a Noékat mind bolondnak véltem),
és szövetséget sem szövettem.
Nem kérek már semmit sem tőled,
csak kilátást a Golgotára,
a megbocsájtás meg rajtam áll.
S ha egyszer mégis visszalopnál,
rá lesz sütve a retinámra,
hogy mennyit futottam előled.
