Mályvák tarkította kerítés,
mellettük néhány egresbokor,
és zuhogott rám a fényzápor,
pitypang-lágy, édes gyerekkoron.
Lelkem kosara, akár léggömb,
pink felhőkön lebegő álmok,
gesztenyeszememben mese ült,
ha dacoltam, kisded szeráfok.
Cseresznyefülbevaló villant,
patak tükrében tündökölve,
papírszívekből lett girland,
dobozból űrhajót bütyköltem.
Mező illatú eső voltam,
most ködbe burkolózott lanka.
Az időm homokká őrlődik.
Tájam fogyó, szél futta hanga.
