A levegőben lebegett
- csak úgy
egy fél elem
- lehet szer-elem -
tapintható volt a félelem
az egész-ség
rimánkodó vágya
árnyként telepedett
a szobára
megoldásra várt
a feladat
s mert jobb mód nem akadt
kitéptem szívem felét
teljessé tettem
így magam
csonkává lettem
de az elem örült
hisz féltelenné vált
egésszé nemesült
feledve a hiányt
lám elröppent egy pillanat alatt
még láttam surrani
az ablakszárny alatt
megszűnt létezni
nincs már félelem
szívem darabja dobog benne
s ha netán ez boldogság lenne
már megérte volna
hogy fő szervem csonka
talán majd visszanő
meggyógyítja az idő
hát így van ez
szívem a poszton
mégis mikor kifosztom
azaz önszántamból osztom
teljességgel dobog
ami arra ad okot
hogy elhiggyem magamnak
nem üres a magam-lak
kész egész vagyok.
