Csak a sárgára festett falak
s az árnyak keretében
egy homályos alak.
Üres a tekintete,
vézna keze béna,
nem tudja, hova tegye.
Csak a sárgára festett falak,
mint mikor az utolsó öreget
is elviszik valahova
s utána mindent kirámolnak.
Csak a sárgára festett falak
s zárt négyzetükben ő:
- kopott bútordarab-
vonalnyi seb a szája,
benne csend alvad,
kihúnyt parazsak láza.
Csak a sárgára festett falak
s az asszony, ki áll moccanatlan,
mint kaktusz az ablakba’,
bár azt senki sem tudja,
van-e az űrnek ablaka?
