.JPG)
Tempora mutantur et nos mutamur in illis:
Az idők változnak és mi változunk velük.
I. Lothar
Senki se léphet többé úgy, ugyanabba a nyárba,
télbe, folyóba, ha minden változik, és vele testünk
sejtjei, én-tudatunk és múló szellemi lényünk…
Elpattant buborék – oly véges az emberi élet,
egyszeri, kis töredék-létünkről bölcs bizonyosság:
minden perc (m)érték, soha nem tér vissza a régi.
Persze kevés „megtörténnünk”, mintegy „balesetként”,
tetteiért van megméretve az ember a földön.
Nem kormányozhatjuk a létünk szembe magunkkal,
versenyt futva az úton visszafelé, anyaméhig,
honnan elindultunk hódítani ezt a világot,
s minthogy örökké hajt, pulzál bennünk ez a rezgés,
merre keressük utunk, vagy az út meglelhet-e minket?
