Csonttal, hússal, bőrrel vérteztem fel magamat,
csak, hogy láss a szemeddel, kezeddel érinthess.
Megtanultam nyelvedet, hogy megértsem szavadat,
előtted álltam, s nem csak úgy, mint egy test.
Vöröslő vérrel töltöttem fel üres ereimet érted,
könnyeket szereztem ragyogó szemembe.
Szavaimat lázadónak, istentelennek ítélted,
pedig földi életemet tettem a kezedbe.
Hiába minden kísértésem, kísérletezésem veled!
Mily ostoba vagy! Nem találsz értelmet a szóban!
Csak egyetlen egyszer nyitnád látásra szemed!
Itt áll lelkem előtted. Testbe rejtett inkognitóban.
