vaskupolát emelek még
lelke fölé a magánynak,
körben az éjjeli lepkék
lassan az égbe se vágynak
mert oda nem jut az élet,
így szomorúak a bátrak,
ezt ha te bármire véled,
majd a világ talaján kap
új helyet az, mi sosem volt
tengeren, angyali mában,
terjed-e lassan a szemfolt?
élek-e éji imában?
nem tudom, ám lehet, egyszer
megpihen itt is a rendszer
