Lassan ideje menni már.
Vár az ezüst folyó: az ég
ahol üresre felejti
hajnalban a Tejút helyét.
Lent a hegyek integetnek:
egykedvűn, hűsen, jámboran.
Bazaltjuk szélére írva:
minden melegnek ára van.
Lassan ideje menni már.
Tavak fölött eltűnt szelek
hordozzák az óvatlanul
kisóhajtott lélegzetet.
Lenézel. A föld ágya vár
barnán, őszinte-nyirkosan
kihűlt homlokoknak súgja:
ide térünk hamarosan.
