nem láttam őket,
csak a helyüket a levegőben.
mintha valaki felállt volna egy csillagról,
és ott maradt volna a súlya.
ezek a lányok
nem tüzet gyújtanak,
hanem elviszik a meleget,
ahonnan már nem kell.
egyikük a zsebembe rejtett egy kavicsot.
azóta nehezebb a csend.
másikuk
egy bogarat rajzolt a tenyeremre,
de nem fordította a hátára,
csak rám bízta.
éjszaka
hallom, ahogy a fák között
nem a szél jár,
hanem valaki
próbálja megtanulni a járást.
azt mondták:
nem kell érteni őket.
csak ott maradni,
amikor eltűnnek.
én ott maradtam.
és most
egy vékony repedésen át
nézem a világot,
amit ők hagytak nyitva.
