1,
Nap ragyog
a Napra, Isten
néz Istenre
a porondon.
És, bár felemeli botját az idomár,
és mindjárt megroggyantja térdét
az oroszlán, arany húsuk, vérük
egymás mellé emeli és összeköti
őket. Királyok ők: mindketten.
Kik nem tekintik
zsákmánynak a
hatalmat, mit
ingyen kaptak.
Mi nem az övék akkor sem,
ha magukhoz ragadják.
2,
Meghajlok, meghajlok
előtte. Nem azért, mert
zsarnok, nem, az sosem
lenne. Mert felettem áll.
Mert ember. Hiába vagyok
arany, hasonlóan hozzá.
3,
Felemelt ostorommal engedelmességre
kényszerítelek, de nem törlek meg.
Király vagy te a magad birodalmában.
Ahogy király vagyok én is.
