A szerző grafikája
Lennék az állat szíve, a görhedt vadé,
ki híves mezők hajnalán lép hajló füveken.
tudása semmi, csak az égboltnyi most
és léte csak az éppen mostané.
Napja nincs, ahogy a nemlét sem létezik,
bárha van, és ha falni kell, gyilkol,
mint mi mindannyian, és rohan
a megmaradásért boldogan.
Lennék magam nyakán kötél, bokámon örző
pányvalánc, ahogy tavak nádasán jár a tánc,
a szél. lennék bivalyok szelíd, véres szeme,
sárban, nádasban zene. így maradtam.
mit kaptam, kényesen mindig megadtam,
jártam hajnali rétek deres füvén,
ha kértem, mindig szégyennel belehaltam.
lennék a szíve minden kóbor állatnak,
kikkel ébrednek zúzos tavaszi hajnalok.
lennék minden ballagó állatok,
kik minden istenek nélkül is
örökké mégis és mégis megáldatnak.
