fürdőszobában farkas vonyít,
morajló tenger a fejemben.
elköltöztünk abból a kis házból,
pedig ott a kezdet az utolsó szoba végén
a barna függöny mögött.
huzat tépi huszonöt éve.
a falon meghasadt tükör.
felváltva beszél benne két világ.
közeltávol.
fa tövében művirágok, feltörnek az égig.
a bizonytalanság
merengő fekete kutya.
mindig ugyanazokat az utcákat járja.
a Fekete-tenger eléri a fenyőket Odesszában.
egy asszony eladja mindenét, és
felszáll a hajóra.
nem néz vissza.
volt egy év, amikor minden éjjel
hangyák özönlöttek ágyamba, azóta
kényszeresen vakarózom.
a bizonytalanság rongyos kisfiú az utcán,
dohánylevelet rág, és üvölti, hogy
Carl Solomon! (...) Veled vagyok a Sárga Házban
ahol hetvenhét sokk sem téríti vissza lelkedet az űrt keresztező
zarándokútjáról porhüvelyébe
nyelvem, szemem ég, fülembe
ólmot önt a farkasének.
anyám tésztát főz a régi házban,
sárga gőz szorong csillár és küszöb között.
a kádat eszi a rozsda és
huzat tépi a függönyt.
málnabokor kúszik a kerítésen,
föl a ház falán, át a sosem látott
szomszéd rejtélyeket őrző kertjébe.
nyírfák nyelik el.
volt egy év, amikor minden éjszaka
hangyák másztak szemhéjam alá,
be az álmaimba, rázúdultak
a sárga hintára a posztkommunista
lakótelep udvarán.
nem akarom többé
tükrökben látni magam.
a bizonytalanság egy idegen férfi,
a balkonomon cigarettázik.
kiabálom, hogy takarodjon innen, de
nem hall.
fehér farkasok futnak az utcán.
üldözik az időt.
1. Allen Ginsberg Üvöltés című verséből. Orbán Ottó fordítása. 2. Zalán Tibor Dünnyögés, félhangokra című verséből
