virágok közt a létben
fetrengő csendben karmolva a
jelenben eltűnő
végtelen háborúk dacára
fegyvertelen jelenben
mindent kiírva nem
látható rendben de
tudjuk minden rendben
kimondjuk jó
szívet szaggató a
boldogság jele ránk írva
kis titok nagy lényeggel
ölelve két kezünkkel
látható a láthatatlan
beborítjuk a titok és
nyilvánvaló fátylával
megőrizve önmagunk
nem bántva senkit legeltetjük
a mindenség mezején
étket hagyva
másnak is
