A csend
gondolkodik bennem.
Rétegzett,
mint az idő,
amikor önmagára figyel.
A figyelem
visszahajlik a forráshoz,
ahol a kérdés
tapasztalattá sűrűsödik,
a válasz
állapottá válik.
A régi jelentések
lehalkulnak,
helyükön
tágasabb rend születik,
amely hordoz
és elbír.
A jelenlét
lassú tudás,
összekapcsol
létezést
és irányt.
Itt a kapcsolódás
belső törvény,
a várakozás
szelíd nyitottság,
ahol minden
időben történik.
A lét
áttetszőbbé válik,
mint egy gondolat,
amely már
túlhaladt
önmagán.
Ez a tér
vezet,
mozdulatlanul.
Itt az ember
tanú,
és része
annak,
ami van.
