felhők árnyékát
húzom magamra
titkot dobogó
szívvel várok a
csodára
arra az apró pillanatra
mikor fejem
fölé gurítod
tüzes napod
mindent beragyog
majd az élet
nem kell más
elég a lényed
talán én már
fogvacogva
kötöm a soha sál
lepergő szemeit
hurkolnám nyakamra
még mindig
nem hiszek magamba
nagyon félek
kísértenek édes
remények
a vágy is tovaszáll
nem kellene semmi
csak egy aprócska
fény tett
talán
csak annyi
hogy megtalálj
