Másodszorra rád kötötték a sárga karszalagot.
Behurcoltak az Albrecht laktanyába.
Kopaszra nyírattak, megkínoztak, megvertek,
aki nézett, a szemével, aki vert, az ostobaságával is.
Miért? Mert zsidó voltál? La Fontaine-t fordítottál?
Mert “az ember úgy elaljasult”!
Láttad: az emberiség történelme – kíntorna.
Háborúba be, háborúból ki. Egyik katasztrófa után a másik.
Tulajdon kezünk nyír minket kopaszra, ver meg és kínoz.
Most is, míg a gyűrött papírt sebzem,
bunkerek alján pöttöm gyermekek várják a tűzeső végét,
és aggódó feleségek imái cikáznak a halállal teli ég felé.
Radnóti Miklós emlékére. Ukrajna, 2024. november 15.
A versben található idézet Radnóti Miklós Töredék című verséből származik.
