térdig járok a versek melegében,
- félelmetes útján a gondolatnak
ahol álmaid nyomát válaszul kergeted,
és a csendet parancsra megérted
vak mestere vagy széthullásomnak
- alkalmatlan ünnepi beszélgetésre,
aki a délutáni magányomat megidézte
bár sejtelmes ritmusod galád másolat.
borongós hangod újabb versre késztet
- szajha gondolatom haragra fordul,
a kórteremben örökmécses vakság
- belengi lángvörösen személyed.
és kóbor önérzeted befesti a vád
- férfias látomás vezérel a jövőbe
ahol a lármafák kedvemre tisztelegnek
és parancsra kényszerít beteg cenzúrád
ahol plakátversem lesz a párbeszéd
- és arcomra feszült hétvégi stigmák
ünneppé formálják félkész varázsköröm
és a szárnyalás félkörös címerét
amíg önmagaddal próbálsz beszélni
mert nem szól másról a virágzó karcolat
- de majd idővel rájössz ennek okára
hogy plakátversem mily recepteket tartogat
