a konyhakő hidege felmászik a combomon.
nézem az uram hátát. széles, süket fal.
mögötte döglenek meg a ki nem mondott szavak.
nem szerelemből lett ez a gyerek. szokásból.
a testem csak egy telekkönyvi bejegyzés.
követ hordtam a kötényemben.
belülről bontják a falam.
valaki már most követeli a jussát,
pedig még el sem kezdtem lakni a saját bőrömet.
most itt lóg rajtam. szívja ki a maradék szívemet.
az apja nehéz szemöldökét hozta magával.
nem tejet adok neki. ezt a sűrű, falusi csendet.
a húsleves gőzét, meg a vasalt ingek merevségét.
elfogy a tej. a testem végre nemet mond.
nem akarok többé kapu lenni.
csak ülök a hideg kövön.
nézem ezt az arcot.
nem ismerem fel magam benne.
